Amikor elmondom, mivel foglalkozom, a reakciók tényleg nagyon különbözőek.
Van, aki mosolyog. Más azt a bizonyos arcot vágja, hogy: „Aháááá…”. Megint más úgy tesz, mintha a téma egyáltalán nem érdekelné.
A vicces az, hogy pont az utóbbiaknak van pár perc múlva a legtöbb kérdésük. 😉
Évek óta vezetek céget az intimitással kapcsolatos szakmában. Igen, abban a szakmában, amelyről az emberek egy része még mindig halkabban beszél, mint az időjárásról, a lakásárakról vagy a saját hitelükről.
Pedig egy teljesen hétköznapi részéről van szó az életünknek.
És azt hiszem, az évek alatt éppen ez lepett meg a legjobban.
Nem terveztem, hogy az „érzéki birodalom vezetője” leszek
Be kell valamit vallanom.
Amikor fiatalabb voltam, egészen más terveim voltak az életre.
Orvos akartam lenni. Aztán ügyvéd. Sőt volt olyan pillanat is, amikor modellként láttam magam.
Csakhogy itt az élet elég gyorsan felülbírálta a terveimet – kicsit hiányzott a magasságom. 😂
Úgyhogy a kifutóból nem lett semmi. A tárgyalóteremből sem. Orvosi rendelőt sem nyitottam.
Cserébe az élet olyan helyre vitt, amire akkor egyáltalán nem számítottam. Az üzleti világba. Méghozzá egy olyan szakmába, amelyről az emberek néha még ma is félhangosan beszélnek.
Szóval mondhatjuk, hogy terv nem volt, de egész érdekesen alakult.
Nem üzleti tervvel az egyik, számológéppel a másik kezemben születtem.
Sok mindent útközben tanultam meg – néha a sikerekből, néha a hibákból, amelyekre évek múlva az ember úgy gondol vissza: „Anka… mi járt akkor a fejedben?”
De azt hiszem, éppen ennek köszönhetően van ma mindenhez egy kicsit több humorom és távolságtartásom.
A saját cég vezetése egy dologra tanított meg: elolvashatsz tíz könyvet az üzletről, de amikor jön egy igazi probléma, egyik könyv sem ugrik elő az íróasztal mögül, hogy megoldja helyetted.
Cselekedni kell. Néha gyorsan. Néha ösztönösen. Néha pedig előbb meginni egy kávét, és csak utána dönteni. ☕
Az én esetemben határozottan a harmadik opciót ajánlom.
„Tényleg megveszik az emberek ezt?”
Ez a kérdés mindig szórakoztatott.
Igen. Megveszik. És nagyon különböző emberek.
Mert a közelség iránti igény, a saját test iránti kíváncsiság vagy a vágy, hogy változatosabbá tegyük a kapcsolatot, nem egy bizonyos korhoz, külsőhöz vagy kapcsolattípushoz kötött.
Az évek alatt azonban még valamit észrevettem.
Az emberek különösebb zavar nélkül mesélnek anyagi gondokról, párkapcsolati veszekedésekről vagy különféle kozmetikai beavatkozásokról, de amint a beszélgetés az intimitásra fordul, hirtelen halkabbra veszik a hangjukat.
Mintha valaki véletlenül meghallhatná.
És olyankor mindig az a késztetésem támad, hogy azt mondjam: „Nyugi. Tényleg nem te vagy az első ember a világon, akinek ilyen kérdése van.”
A legtöbbet az emberektől tanultam
Nem vagyok szexuológus. Nem vagyok orvos – bár, ahogy már tudjátok, valamikor voltak ilyen terveim. 😉
Úgyhogy nem fogok úgy tenni, mintha minden kérdésre tudnám a választ a női testtel vagy a kapcsolatokkal kapcsolatban.
Viszont van valami másom – sok év tapasztalatom a saját cég vezetésében és olyan emberekkel való kapcsolattartásban, akik a kérdéseikkel, kételyeikkel és néha igazán nagy zavarukkal érkeznek hozzám.
És a saját tapasztalatomból tudom, hogy egy konkrét termékre vonatkozó kérdés mögött nagyon gyakran egészen más kérdés rejtőzik.
„Minden rendben van velem?”
„Másoknak is így van?”
„Illik ez az én koromban?”
„Mit fog szólni a párom?”
És ilyenkor látom igazán, mennyire szükségünk van még mindig egy normális beszélgetésre. Nevetgélés nélkül. Ítélkezés nélkül. Anélkül, hogy az intimitásból valami furcsaságot csinálnánk.
A nők különösen szigorúak tudnak lenni önmagukhoz
Ezt évek óta látom.
Mi, nők, különleges tehetséggel találjuk meg magunkban azokat a dolgokat, amiken lehetne javítani.
Túl nagy. Túl kicsi. Túl öreg. Túl fiatal. Túl merész. Nem elég nőies. Mindig valami.
És ezt nőként írom.
Festett szőke, tüzes temperamentumú Kos, és abszolút nem a tökéletes nő.
Bár persze időnként teljes meggyőződéssel közlöm a környezetemmel, hogy tökéletes vagyok és egyedülálló a világon. De nyugi – ezt megfelelő adag humorral kell kezelni. 😏
Vannak hibáim. Hibázom. Lehetek makacs. Néha előbb szólalok meg, mint gondolkodom.
És mint valószínűleg a legtöbb nőnek, nekem is vannak napjaim, amikor ránézek a tükörre, és azt gondolom: „Na, Anka, egész jó vagy”. És vannak olyanok is, amikor azon tűnődöm, ki cserélte ki éjjel az arcomat.
Hétköznapi élet.
És pontosan erről a fajta nőiségről akarok itt írni. Nem a tökéletesről. A valódiról.
Ez a szakma nagyon megváltozott
Amikor megnézem, hogyan álltak az emberek régen az intim témákhoz, és hogyan teszik ezt ma, óriási a különbség.
Nyitottabbak vagyunk. Többet kérdezünk. Többet tudunk. De a szégyen még mindig bőven jelen van.
Ezért egyre fontosabb számomra, hogy a tevékenységem ne korlátozódjon csupán a termékek eladására.
Beszélgetni is akarok. A nőiségről. A kapcsolatokról. A közelségről. Arról, hogy a test az évekkel változik, és ettől nem dől össze a világ.
Arról, hogy lehetsz 20, 30, 40 vagy több éves, és még mindig nem tudsz valamit magadról.
Én is még mindig tanulok. És egyáltalán nem szándékozom úgy tenni, mintha mindent tudnék.
Mert azt hiszem, a legrosszabb, amit egy személyes márka építése közben tehetsz, hogy az interneten létrehozod magadnak a tökéletes verziót, aki ötkor kel, meditál, három céget vezet, edz, egészséges reggelit készít, és nyolc előtt már „teljesítette a céljait”.
Én nyolckor néha még csak azon töprengek, hová tettem a kávémat. ☕
Az üzlet távolságtartásra tanított
Ha évekig vezetsz céget, előbb-utóbb nem élsz meg minden dolgot világvégeként.
Voltak problémák. Vannak. És lesznek.
Néha elégedetlen az ügyfél. Néha valami nem érkezik meg időben. Néha rossz döntést hozol.
Néha meg meg vagy győződve róla, hogy épp zseniális ötleted támadt, aztán a valóság nagyon gyorsan megmutatja, hogy mégsem. 🤷♀️
És tudod mit? Még mindig élsz. Levonod a tanulságot, és mész tovább.
Ez valószínűleg az egyik legfontosabb dolog, amire a saját üzlet vezetése megtanított.
Miért jött hát létre ez a blog?
Mert annyi év után arra jutottam, hogy kedvem van egy kicsit többet beszélni.
Nem csak a termékekről. Az életről. Arról, milyen nőnek lenni. Az üzletről. A kapcsolatokról. Azokról a dolgokról, amelyek meglepnek, bosszantanak vagy egyszerűen szórakoztatnak.
Néha komoly dolgokról fogunk beszélgetni. Néha az intimitásról.
Néha pedig valószínűleg történik valami az életemben, és azt gondolom: „Ezt el kell mesélnem nektek”.
Nem ígérek tökéletes kézikönyvet. És szerencsére.
Azt szeretném, hogy itt minden természetes legyen, néha csavaros, néha humoros, és mindig úgy, hogy nem játszom meg azt, aki nem vagyok.
Anka vagyok. Festett szőke, Kos, a centiméterhiány miatt be nem teljesült modell, és a saját érzéki birodalmam vezetője.
Hibázom, tanulok, és még mindig rengeteg kérdésem van.
És az az érzésem, hogy éppen ezért lesz miről beszélgetnünk. 😉
